Minap jelent meg egy cikk a Kanizsa lokálpatrióta hetilapban Dr. Galambos Ildikóról, aki a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató – Fejlesztő Központ kutatásvezetője. (itt található a cikk) Megtudhatjuk, hogy nem véletlenül érte el ezt a pozíciót a PhD képzésen is részt vett szakember. Fő területe az ivóvízben található szennyeződések eltávolítása volt. Kidolgozott egy speciális membrántechnikás szűrést, ami az arzént is megszűri igen alacsony selejt vízképződés mellet. Mi több, ezt a szűrési technikát fúrt kútra is alkalmazhatónak tervezte meg.
___
A membrántechnika után már gyanítható volt, hogy nem a központi víztisztító telepeken történő víztisztításra fog fókuszálni a cikk, hiszen ennek a víztisztítási eljárásnak a költségei igen tetemesek. Jelenleg (nagyon rég óta és még nagyon sokáig) az ozmózis víztisztító berendezések képviselik az ehhez hasonlatos eljárást az otthonokban. Mivel lokális (1 háztartáson belüli) csak ivásra és főzésre (tehát belső használatra) szánt víztisztításra célszerű használni ezeket a berendezéseket, ezért hatékonyságukat célzottan tudják kifejteni.
Visszatérve Dr. Galambos Ildikóhoz, akinek nem fizetünk semmilyen jutalékot és még csak nem is tudtuk befolyásolni mint némely esetben a Vízművek a médiát egy PR megmozdulás kapcsán, a következőt mondta:
Sajnos, a rengeteg negatív hír hatására a csapvíz fogyasztása erősen visszaesett annak ellenére, hogy például Nagykanizsán és környékén is jó minőségű a szolgáltatott ivóvíz, csupán az esetlegesen a csővezetékekből bekerülő szennyezőanyagokat illetve a maradék klórt lenne szükséges igény esetén házilag eltávolítani – emelte ki. Hozzátette, ezzel az eljárással az ásványvízfogyasztásból eredő nagy mennyiségű hulladék keletkezése is megakadályozható lenne.
Tehát a vízügyi szakember elismeri, hogy a háztartási ivóvíztisztításnak van létjogosultsága, valamint nem tartja szerencsésnek a vezetékes vízben lévő klór és egyéb vízhálózatból adódó szennyeződés elfogyasztását. Most hagyjuk a határértékeket, mert a földről sem szoktunk enni, habár tudható, hogy nem okozna azonnali egészségkárosodást. A víz tisztasága pedig fontos téma, mert elég nagy mennyiségben visszük be szervezetünkbe (napi 2-3 liter), hogy mellékesen beszéljünk róla.
A szakember továbbá aggodalmát fejezte ki az ásványvíz biznisszel szemben, ahol a környezetkárosítás is fókuszba kerül.
Öröm látni, hogy vannak még olyan vízügyi szakemberek, akik nem csak a lojalitásukért vannak elismerve. Részemről kíváncsian álok minden víztisztítási fejlesztés elé, hiszen bizonyára a jelenleg elterjedt víztisztító technikákat is lehet optimalizálni. Remélhetőleg egyre több olyan szakember is ki meri monda az ilyen és ehhez hasonló megállapításait, ami a háztartási víztisztítás hasznosságával egyenesen arányos.
