Minap jelent meg egy cikk a Kanizsa lokálpatrióta hetilapban Dr. Galambos Ildikóról, aki a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató – Fejlesztő Központ kutatásvezetője. (itt található a cikk) Megtudhatjuk, hogy nem véletlenül érte el ezt a pozíciót a PhD képzésen is részt vett szakember. Fő területe az ivóvízben található szennyeződések eltávolítása volt. Kidolgozott egy speciális membrántechnikás szűrést, ami az arzént is megszűri igen alacsony selejt vízképződés mellet. Mi több, ezt a szűrési technikát fúrt kútra is alkalmazhatónak tervezte meg.
___
A membrántechnika után már gyanítható volt, hogy nem a központi víztisztító telepeken történő víztisztításra fog fókuszálni a cikk, hiszen ennek a víztisztítási eljárásnak a költségei igen tetemesek. Jelenleg (nagyon rég óta és még nagyon sokáig) az ozmózis víztisztító berendezések képviselik az ehhez hasonlatos eljárást az otthonokban. Mivel lokális (1 háztartáson belüli) csak ivásra és főzésre (tehát belső használatra) szánt víztisztításra célszerű használni ezeket a berendezéseket, ezért hatékonyságukat célzottan tudják kifejteni.
Visszatérve Dr. Galambos Ildikóhoz, akinek nem fizetünk semmilyen jutalékot és még csak nem is tudtuk befolyásolni mint némely esetben a Vízművek a médiát egy PR megmozdulás kapcsán, a következőt mondta:
Sajnos, a rengeteg negatív hír hatására a csapvíz fogyasztása erősen visszaesett annak ellenére, hogy például Nagykanizsán és környékén is jó minőségű a szolgáltatott ivóvíz, csupán az esetlegesen a csővezetékekből bekerülő szennyezőanyagokat illetve a maradék klórt lenne szükséges igény esetén házilag eltávolítani – emelte ki. Hozzátette, ezzel az eljárással az ásványvízfogyasztásból eredő nagy mennyiségű hulladék keletkezése is megakadályozható lenne.
Tehát a vízügyi szakember elismeri, hogy a háztartási ivóvíztisztításnak van létjogosultsága, valamint nem tartja szerencsésnek a vezetékes vízben lévő klór és egyéb vízhálózatból adódó szennyeződés elfogyasztását. Most hagyjuk a határértékeket, mert a földről sem szoktunk enni, habár tudható, hogy nem okozna azonnali egészségkárosodást. A víz tisztasága pedig fontos téma, mert elég nagy mennyiségben visszük be szervezetünkbe (napi 2-3 liter), hogy mellékesen beszéljünk róla.
A szakember továbbá aggodalmát fejezte ki az ásványvíz biznisszel szemben, ahol a környezetkárosítás is fókuszba kerül.
Öröm látni, hogy vannak még olyan vízügyi szakemberek, akik nem csak a lojalitásukért vannak elismerve. Részemről kíváncsian álok minden víztisztítási fejlesztés elé, hiszen bizonyára a jelenleg elterjedt víztisztító technikákat is lehet optimalizálni. Remélhetőleg egyre több olyan szakember is ki meri monda az ilyen és ehhez hasonló megállapításait, ami a háztartási víztisztítás hasznosságával egyenesen arányos.
Megszokhattuk már, hogy a vezetékes vízszolgáltatók időről-időre szükségességét érzik annak, hogy megmutassák magukat, illetve kicsit magyarázzák a bizonyítványukat is. Az utóbbira bizony lenne elég okuk, de az sem árt, ha lobbiznak még egy kicsit, mert ezzel is mutatják, ŐK JÓL DOLGOZNAK. Szó sincs arról, hogy a vezetékes vízszolgáltatók dolgozói rosszul végzik a munkájukat. Ebben a bejegyzésben csupán arra világítunk rá, hogy a háztartási víztisztítás napjainkban egyre jobb alternatívát jelent, mint egyéb drága, de instantabb „megoldások”
Még mielőtt szó éri a ház elejét, ha parafaékszerekkel foglalkoznánk, akkor bizonyára azzal kapcsolatosan kommunikálnánk, de mivel a háztartási víztisztítással foglalkozunk, ezért engedtessék meg, hogy ebben a kategóriában megnyilvánuljunk.
Vízközmű Szövetség kerekasztal beszélgetés.
Tehát idén is megrendezésre került ez a fantasztikus, de tulajdonképpen inkább PR esemény. Itt mindenki felvonul akik számít és név a vezetékes vízszolgalátásban és ha m ár itt van, akkor kinyilatkoztat valamit. Őszintén szólva, idén nem szembesültünk olyan sületlenségekkel, mint amit a Pannon-Víz hozott le az előző eseményről, ahol igencsak keverték a szezont a fazonnal, valamint bebizonyítotték, hogy kémiaórán nem eléggé figyeltek. (az erről szóló bejegyzést ITT találja) Tehát örvendetes, hogy idén nem próbálták meg félrevezetni a nagyérdeműt…
Természetesen minden jóérzésű embernek megvan a véleménye arról, ha valaki olyan sületlenségeket hord össze, de tudjuk ezt be a határtalan lojalitásnak, ami ebben a szakmában is (úgy néz ki) meghatározó fontosságú.
Ne ostorozzuk tovább az elődöket, hanem ugorjuk is a mostani kerekasztalra.
Összegzem gyorsan, hogy miről szolt ez a megmozdulás. Itt olvashatja különben az INDEX cikkét. Megtudhattuk azt, hogy nagyon jó a vezetékes ivóvíz szolgáltatás! Ezt fontos sokszor, sok ilyen és hasonló PR eseményen kinyilatkoztatni, mert különben nem veszik észre az emberek. Részemről meg is lepődtem volna, ha nem ez hangzik el a vezetékes vízszolgáltatók életre keltett és megtartott eseményen. Ennek a rendezvénynek volt egy tematikája, ami az ásványvíz ellenesség volt. Erre utal az a bugyuta kitétel is, miszerint Jézus sem ivott PET palackból. Ez már az a szint, ami a „ZS” kategóriás reklámfilmeket idézi. Ide nehéz, de kis odafigyeléssel sikeresen lehet megérkezni. Elmondom, hogy Jézus még mobiltelefont és internetet sem használt. Ebből látszik, hogy valakik még 2000 évvel ezelőtti infrastruktúrához akarnak viszonyulni.
Az ásványvíz-ellenességet pedig kissé álságosnak tartom, hiszen a Fővárosi Vízműveknek nem kis befolyása (érdekeltsége) van a mára már Magyarország ikonikussá vált PET palackos ásványvíz márkájában a Szentkirályi -ban.
Helló, ez már nem a középkor!
Az egyik előadó, pedig fricskázva nyilatkozta, ha nincs kolera, akkor van klór. Ha nincs klór, akkor van gyógyszermaradvány, stb… Mindig kitermelődik valamilyen probléma.
Hát igen, kedves szakértő, ilyen az élet és ilyen a jóléti társadalom is. A víz esetében pedig (IGEN) mindig a legjobbra és legbiztonságosabbra kell törekednünk, akármennyire is nem tetszik ez egy szakembernek. Sajnálatos látni azt, hogy ezek a nagy nevek, mennyire nincsenek tisztában (vagy csak nem akarnak tisztában lenni) a kor kihívásaival a szakterületükön.
Engedtessék már meg, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a vízhálózaton tapasztalható VÁLTAKOZÓ MINŐSÉGŰ ivóvíz esetleges hatásainak. Nem hiszem el, hogy a kevés, vagy valamilyen mondvacsinált határérték alatti szennyezettséggel bíró ivóvíznél nem jobb a tisztított, tisztább változata. Tehát megtudhattuk most is, hogy a határérték alatt vannak a vezetékes ivóvizek (na mondjuk ez nem mindenhol és nem mindig igaz) és tulajdonképpen az arzénmentesítés mennyire felesleges volt, mert nem ártalmas. Tehát egy rákkeltő vegyület eltávolítás felesleges az ivóvízből??? Ezek után mindenki döntse el, hogy mit kezd ezzel az ivóvíz izével…
Ez a szám 2014-ben már 117 liter/fő volt.
Amit tehet, ha valamit szeretne tenni ez ügyben.
Bebizonyosodott, hogy parttalan és ezért felesleges is a vezetékes vízszolgáltatók által szolgáltatott ivóvíz minőségét, valamint a határértékeket (amelyek ma úgy gondoljuk, hogy jó) és azoknak egészségügyi következményeit taglalni. Pontosan tudni lehet, hogy vannak olyan régiók és települések, ahol a problémás a vezetékes víz ellátása, hiszen határérték feletti a nitrit-nitrát (KEREPES), vagy az arzén jelent problémát (DÉL-ALFÖLD). Tudni lehet azt is, hogy a vezetékes víz vezetékessége miatt szenvedhet fertőzésektől (DÖMSÖD), ami nem a vízművek mulasztása, hanem a vezetékes víz egyik „velejárója” lehet bizonyos esetekben.
Az, hogy a vízszolgáltatók rendszeresen végeznek ilyen és hasonló PR munkát, az az ő dolguk. A lakosság pedig vagy elhisz, vagy nem. Az egyre növekedő PET palackos ásványvíz fogyasztás minden esetre nem arról tanúskodik, hogy annyira meg lennének elégedve a felhasználók a vezetékes csapvíz minőségével. A fogyasztók ugyanis a pénztárcájukkal szavazhatnak és szavaztak is. A szavazás eredményét a fenti grafikon jól szemlélteti.
Folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy felesleges víztisztító berendezést vásárolni, hiszen az általuk szolgáltatott ivóvíz megfelelő. Kinek? Nekik bizonyára!
Nagyfokú felelőtlenség viszont a pontos adatokat ismerve félrevezetni az érdeklődőket és a tisztább (feltételezhetően egészségesebb) ivóvizet pedig feleslegesnek ítélni. Ez pedig már félrevezetés és megtévesztés!
Mint minden otthoni területen, miért pont a víztisztításban ne lennének házi praktikák. Általában ezeket még a múltszázadból hoztuk (illetve maradt rajtunk) rokonjainktól, akik már akkor tudták, hogy mi a tuti. Ebben a bejegyzésben 2 olyan elterjedt házi praktikát mutatok be, amelyek nem feltétlen igazak, de sokszor lehet olvasni víztisztító berendezésekkel és vízminőséggel kapcsolatos bejegyzések comment részében.
Párologtassuk el a klórt az ivóvízből és nem marad klóros.
Ez a praktika egyenesen elismeri, hogy problémák vannak azzal, ha a vezetékes csapvízbe jut ebből a finomnak és egészségesnek nem nevezhető fertőtlenítő vegyszerből. Tehát tényleg gond, ha van benne ilyen. Sajnos viszont a vezetékes vízszolgáltatás eseteben ez szükséges, hiszen a hosszú csőhálózat és a nem azonnali csapolás fertőzések melegágya lehet, ami népegészségügyi szempontból valós kockázat a vezetékes vízfogyasztók körében. Klórozni kell és kész! Sajnos nincsen ennyire hatékony és „olcsó”, valamint elterjedt megoldás. Ebbe még mi is bele kell, hogy nyugodjunk, hiszen a vezetékes vízszolgáltató nem azért klórozza az ivóvizet, mert az neki jó, hanem, mert nem szeretné, hogy fertőzés cunami üsse fel a fejét a vízvezetékekben.
Sajnos viszont a klór eltávolítása szellőztetéses, illetve kirakásos módszerrel közel sem nevezhető 100%-osnak. Persze, valami igazságtartalma van, de közel sem akkor hatásfokkal működik ez a praktika, ami minden klórral kapcsolatos problémát megold a vezetékes csapvízben.
A klór nagyon jól oldódik a vízben, vizes közegben HOCl és HCl formában van jelen (fertőtlenítő hatású). A víz elég sok klórt fel tud venni addig, míg telített nem lesz. Ha telítetté válik az oldat, akkor van visszaalakulás is. Van visszaalakulás klórgázzá kevésbé koncentrált oldatból / csapvízből is, de minimális mértékben. Melegítés hatására a gázképződés gyorsabb. A levegőn szellőztetés csökkenti a klór koncentrációját a vízben, de nem 100 % hatásfokú.
Forralás hatására tisztul a víz
Vannak olyan helyek, ahol a forralás jó védekezés lehet a vírusok és baktériumok ellen az ivóvíz esetében. Néha az is előfordul, hogy a vízszolgáltató/ÁNTSZ hívja fel a figyelmet arra, hogy a rossz vízminőség miatt érdemes forralni a vizet fogyasztás előtt. NA EZ ÉRDEKES!!! Viszont a forralással mit is teszünk valójában?
Tulajdonképpen desztillációs folyamatot készítünk elő. Ez akkor zajlana le teljesen, ha egy üveglap segítségével a tűzhely fölött rotyogó víz gőzét lepárolnánk. Mivel mindenki tudja, hogy az így lepárolt víz nagyon tiszta, az is feltételezhető, hogy az edényzetben visszamaradt víz kárára történek. A felforralással csak a baktériumok semlegesíthetőek. Egyébként az edényzetben visszamaradt víz „besűrűsödik”, hiszen tiszta vízgőzt vonunk ki belőle. Ez nem egy tisztítási folyamat, de bizonyos kórokozókkal szemben hasznos lehet. Bizonyos kórokozókkal szemben!
Forralás hatására ugyan távoznak a gázok a vízből, azonban ha oldott állapotban tartalmaz a víz kalciumot, magnéziumot (csapadékképző anyagokat), akkor ún. vízkő (mészkő) képződik az edény falán. Az ásványi anyagok egy része távolítható csak el a csapvízből forralással.
Nocsak, nocsak! valami elindult a palackozott ásványvizek tájékán. A mai napon 2 olyan cikkel is találkoztunk, amelyet nagy olvasottságú hírportálok publikáltak. Kicsit meglepődtünk mi is, hogy ilyen szinten mertek belenyúlni a témába. Biztos pénzéhes víztisztító forgalmazók – gondoltuk -, de nem.
Tulajdonképpen nem mondtak újat. Az a nagy igazság, hogy ezeket idáig is tudtuk és lehetett azt is sejteni, hogy a közel 1000szer drágább palackos ásványvíz csak a gyártóknak és a forgalmazóknak jelent nyerő helyzetet. Szerintem sok ember elgondolkozott már legalább egyszer amikor az ásványvizes flakonokkal lejtett az ingatlan irányába, hogy miért is ad azért pénzt ami a csapból is folyik. Pláne, hogyha van otthon csapja, amiből 1000szer olcsóbban tud folyni a víz, amiért jelenleg fizet.
Sőt, egyszerűen kijelentette, hogy a csapvíz is olyan egészséges, mint az ásványvíz. Nos nem vagyunk a palackozott vizek hívei (vajon miért nem), de ezt azért így nem mondanánk. Ugyanis az biztos, hogy a ásványvíznek nem feltétlen tesz jót a logisztika, illetve maga a PET palack, de a vezetékes vízellátás bizony néhol nagyobb veszélyeket rejthet. Bizonyos régiókban még mindig nem biztosított az uniós vízminőségi elvárás, valamint egyéb szennyeződések is veszélyeztethetik a vezetékes vízszolgáltató által biztosított ivóvíz minőségét. Az az igazság, hogy a vezetékes víz esetében több változós az egyenlet mint hinnénk, hiszen maga a csőhálózat is jelentős aggályokra adhat okot.
Mindazonáltal, hogy maximálisan egyetértünk a PET palackos vizek elleni harccal (hiszen alkalmazásuk értelmetlen, pazarló és környezetszennyező), mégis enyhe PR-t vélünk benne felfedezni. Lehet, hogy az üldözési mániánk mondatja velünk, de nagyon érdekesnek találjuk azt, hogy pár nappal ezelőtt jelent meg egy tudósítás, miszerint Kiskunlacházán ásványvízzel főznek, mert annyira rossz a vízminőség. Sok éve pásztázzuk már az ivóvízzel, csapvízzel és ásványvizekkel kapcsolatos híreket, de ilyen együttállás még nem volt!
A cikket „átverés az ásványvíz” néven publikálták, de hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy ez a cikk is egy átverés. Fura, hogy nem olvashattunk az egyéb alternatívákról (igen, igen, a víztisztító berendezésekről), hiszen már vannak megnyugtatóan biztonságosan működő lehetőségek is. Nem hisszük (a forgalmi adatokat ismerve), hogy a háztartási víztisztítás annyira undergrund, hogy egy ilyen cikkbe, ne fért volna be egy mondat erről a lehetőségről. Csak, hogy víztisztítás és vízfogyasztás ügyileg korrekt legyen a cikk írója.
Ha ezt a cikket mi írtuk volna, akkor biztosan megkapjuk, hogy azért mentünk neki szerencsétlen ásványvizes iparnak, mert mi víztisztító berendezéseket forgalmazunk és ezért nekünk anyagi érdekünk őket szidni. Naná, hogy anyagi hasznunk van belőle, mert ezzel foglalkozunk. Épp úgy mint az ásványvizes biznisz a sok ásványi anyag tartalmával, amiből 5%-fog maximum felszívódni, stb… Tehát nekik is anyagi érdekük van abban, hogy 1000szer többért eladják azt ami a csapból is folyik. Ne feledkezzünk meg vízszolgáltató barátainkról sem, amiknek meg az az érdeke, hogy ne lehessen kifogásolni az általuk szolgáltatott vizet. Mindenhol bizony érdekek vannak. A nagy eltérés az, hogy valaki költségvetési pénzből, vagy pedig saját vállalkozása pénzéből hinti az igét.
Tehát ez a nagy ásványvízbiznisznek való nekimenés számunkra kissé átlátszóan vezetékes víz PR-nak tűnik. Reméljük Kiskunlacházán is olvasták ezt a fantasztikus cikket (na meg a többi, nem csekély számú településen, ahol eléggé kifogásolható a vezetékes ivóvíz minősége mindig) és dőlnek a röhögéstől. További info a Kiskunlacházi vízminőség problémáról: csapviz.info.hu
Az évszázad marketingtürkje.
Ezzel a címmel jelent meg az origo.hu cikke, ahol már nemcsak egy nyúlfarknyi állítással találkozhattunk, hanem szépen kifejtett körmondatokkal és az ügyben megszólaltatott ásványvizes szakemberrel. Itt olvasható a cikk.
Érdekesnek találjuk viszont egy ilyen szakembertől azt az állítást, hogy:
[slogan]az ásványvíz további előnye, hogy általában magasabb az ásványianyag-tartalma is[/slogan]
Nos, mint ahogy előző bejegyzésben szó volt róla, feleslegesen tömik tele az ásványvizeket ásványi anyagokkal, hiszen a vízből (ugye az ásványvíz is valamilyen szinten víz) nagyon rossz hatásfokkal szívódik fel a szervezetbe, vagyis feleslegesen terheli azt. Tehát itt is enyhe részigazságokkal és kegyes torzításokkal kellett szembesülnünk. Pláne úgy, hogy az ásványvizes szakember pontosan tudja, hogy a palackozott és ásványvíznek árult vizek jelentős mennyiségét a vezetékes csapvízből készítik valamilyen vízszűrés (becenevén víztisztítás) után. Itt is a májkrém effektus jön elő, hiszen nincs annyi ásványvíz lelőhely/kútkapacitás amennyi ásványvizet előállítanak.
Ha még átfogóbb képet kíván kapni a vezetékes víz problémáiról, akkor látogassa meg csapviz.info.hu információs oldalunkat, ahol a médiában fellelhető híreket szedtük össze. FONTOS! Ezeket a híreket nem mi írtuk, csupán reflektálunk rájuk.
Tavaly óta nem rendelkezünk átadóponttal, aminek rengeteg oka van. Ennek a cikknek nem az a célja, hogy ezeket az okokat fejtegessük, elégedjünk meg most annyival, hogy jó okunk volt erre a lépésre, aminek az alapjai nem feltétlen gazdasági jellegűek. Még mielött arra gondolhatna bárki is, hogy nekünk az a jó, ha megnehezítjük az ügyfeleink életét, akkor rossz nyomon jár. Tulajdonképpen sokkal több hasznos tartalmat tudunk azóta készíteni, amióta megszüntettük a személyes átadási pontot. Ezzel nagyban növekedtek az egyértelműsítő és bemutató videóink, illetve olyan publikációink száma, amely fontos kérdésekre ad választ a háztartási ivóvíztisztítás területén.
Hihető és kézzel fogható víztisztító
A minap volt szerencsém beszélni egy úrral, aki azt mondta, hogy „csak annak hisz amit fog és lát„. Sajnos neki nem tudtunk segíteni, hiszen nem rendelkezünk bemutatóteremmel. Ugye a régebben meglévő átadópont is elméletileg azért volt fenntartva, hogy a már megrendelt tételeket ott lehessen átvenni. Szakmai felvilágosítás nem folyt, csak áruátadás. Ezért volt a neve az, hogy átadópont.
Sajnos a fenti esetben részemről több kérdés is felmerül, amit viszont én nem értek:
Ha a kezébe adnék ennek az úrnak egy víztisztítót, akkor elhinné róla, hogy ilyen és ilyen hatásfokkal tisztítja a vizet?
Ha nem fogja a kezébe, akkor nem hiszi el, hogy víztisztító berendezések vannak?
Kézbefogással meg tudja állapítani, a vízszűrés képességet?
Ha nem fogja a kezébe, akkor nem is hihető számára, hogy a víztisztító vizet tisztít?
Mit lehet többet látni egy víztisztítóban, amit nem elegendő egy képről szemrevételezni?
Szemrevételezéssel és kézrátétellel meg tudja állapítania a víztisztító specifikációját? Ha igen, akkor ő egy kolléga, akiknek semmi szüksége rá, hogy mi mutogassunk neki víztisztítókat.
Természetesen tudom, hogy vannak olyan emberek, akik szeretik megtapogatni a dolgokat. A piacon részemről is szeretem szemrevételezni a friss árút és még esetleg meg is tapogatom. Erre a procedúrára viszont a víztisztító berendezések terén nincs szükség. Ezek a berendezések úgy néznek ki, ahogy kinéznek. Hosszú évtizedek óta ugyanaz a forma, ami a víztisztító berendezések esetében amúgy sem meghatározó tényező.
Ruhát, órát, cipőt is már az interneten rendelnek sokan, köztük én is. Egy jó kép, esetleg egy bemutató videó mind segít az összkép kialakításában. Ezekkel mind rendelkezünk mi is, tehát aki valóban víztisztító berendezést akar vásárolni, az könnyedén tájékozódhat a weboldalainkon, úgy, hogy nem akarja tapogatni szerencsétlen víztisztítókat.
Igen! Amikor a vezetékes csapvíz és a víztisztító berendezések csapnak össze (értelmetlen az is, hogy miért kell ellenségként egymáshoz viszonyulniuk) akkor valami olyanról akarnak meggyőzni, hogy a tisztább, víztisztító berendezéssel előállított ivóvíz nem annyira jó (sőőőt), mint a nem annyira tiszta, közvetlenűl a több kilométeres vízhálózatban dekkoló víz. Tehát értük jól, nem lesz egészségesebb és biztonságosabb az ivóvíz, ha tisztítjuk, hiszen koszosabban jobb és egészségesebb. Ön mit tenne, ha azon a területen, amihez egy kicsit is ért ilyen és hasonló butaságokat mondanának (persze nem szó szerint)?
Ez már inkább társadalomtudomány, nem kémia.
Ha a vezetékes ivóvíz tisztaságáról van szó hazánkban, akkor az már inkább társadalomtudományi kérdés, nem pedig kémiai. Itt szó sincs arról, hogy a vezetékes vízszolgáltató szakemberei buták lennének, hiszen csak elvégeztek valamilyen iskolát, hogy betölthessenek bizonyos pozíciókat. Azt sem feltételezzük, hogy a vízszolgáltató szakemberei nem tudnak olvasni. Viszont furának tartjuk, hogy a nyilvános és nem titkos információkat nem olvassák el, ha pedig igen, akkor nem tudják értelmezni azokat.
Előző cikkeimben pusztán a kémiával cáfoltuk meg azokat a több évtizedes butaságokat, amelyekkel idáig teleharsogták a csatornákat a hozzá nemértésükkel dicsekedve.
Sokat lehetnem morfondírozni, hogy miért mondanak és publikálnak olyanokat ezek a szakembernek magukat nevező vízügyi beosztottak, amelyek az általános iskolás kémiával megy szembe.
Érdekek és figyelem!
Joggal mondhatja bárki is, hogy azért írogatunk folyamatosan a vezetékes vízszolgáltatást lejárató cikkeket, mert mi víztisztító berendezést forgalmazunk. Az igaz, hogy nem parafaékszereket készítünk (pedig állítólag ez a nagy biznisz), hanem háztartási ivóvíztisztító berendezéseket forgalmazunk. Megállná tehát a feltételezés, hogy érdekünkben áll a vízművel lejáratása. De nem!
A sorrend ugyanis nagyon fontos. Nem azért publikálunk olyanokat amilyeneket a vezetékes víz minőségéről, hanem azért mert a vízművek még mindig nem képes mindenhol garantálni a megfelelő vezetékes vízszolgáltatást, holott már hosszú évek óta hangoztatja azt, hogy igen. Teszi ezt sajnos alaptalanul, valamint folyamatosan a víztisztító berendezések ellen ágál, ami néha a GVH-nál is kiverné a biztosítékot. Nagyobb felelősségük van ebben a kérdésben mint sokan hinnék.
Ők ugyanis pontosan tudják (hiszen nem buták a látszat ellenére sem), hogy az általuk szolgáltatott vezetékes ivóvíz még nincs azon a szinten, mint amilyennek állítják. Folyamosan megy a PR a kitűnő víz minőségről, ami maximum csak lokális, vagy csupán rövid ideig tart és akkor még nem mentünk bele a felhasznált vegyszerekbe. Ugye nem gond, ha 2016-ban nem feltétlen szeretném elfogadni az egészségügyi határértékeket olyan emberektől, akik a fenti két cikknek az alapját is adták, ha létezik biztonságosabb megoldás az otthoni víztisztító berendezéseket használatával. Részemről annál szkeptikusabb vagyok, hogy olyan dolgokat elfogadjak, amik már régóta megdőltek, csak az ellenkezőjéről kívánnának meggyőzni.
Nem tudom csak a kiváló marketing számlájára írna az évről évre növekvő palackos és ásványvíz fogyasztást sem. A kiváló vezetékes vízminőség és ez a tény nagyban üti egymást!
Mi az amit tesznek…
Néha van egy-egy leleplezés szerencsétlen víztisztítóval házaló ügynökkel szemben, aki a jobb élet reményében 2-4 szeres áron ajánlgatja a víztisztítóját nagy hókosz-pókusz mérések után. Természetesen kamu az egész és annyit nem ér szerencsétlen víztisztító mint amennyiért el akarják sózni, de jön az óóókos vízügyi szakember (aki ugye egy kicsit sem érintett az ügyben) és magas lóról elmondja, hogy mint nem tanult meg kémiaórán. Tehát tulajdonképpen nem sokat tesznek, hogy szerencsétlen vezetékes vízfogyasztó tisztábban lásson az ügyben. A vizet tisztítani bűn, jó az úgy, csatornásan, vegyszeresen és néhol még egyéb szennyeződésesen (arzén, vas, nitrit-nitrát). Ugye az sem baj, ha nem feltétlen akarnék ebbe is beletörődni a 2016-os években, amikor létezik jóval biztonságosabb alternatíva. és ez a víztisztító. Remélem meglepődött, hogy a víztisztító a víz megtisztítására szolgál.
Már szinte senki nem iszik vezetékes csapvizet, biztos azért mert szeretnek olyanért 1000szer többet fizetni, ami otthon a csapból is folyik. Bizonyára azért, mert olyan kiváló a vezetékes víz minősége. Nem szabad leírni, hogy „HÁT NEM”, mert annyira érzékenyek és sértődékenyek ezek a vízügyi szakemberek, hogy nagyon. Máris elkezdenek dobálózni a Mengyelejev táblázattal, így próbálva magyarázni a bizonyítványukat. Azt pedig nem tudják megmagyarázni, hogy a H2O-nál jobb a H2O plusz klór és egyéb szennyeződések. Keverik a szerves és szervetlen vegyületeket és azoknak a hatásait. Kiábrándító!
Ami miatt sokat beszélnek mellé.
Nem akarjuk meggyőzni a vezetékes vízművek szakembereit az igazunkról. Nem kívánjuk őket visszaültetni az iskolapadba, hiszen nagyon messziről kellene kezdenünk az okítást és le kellene szoktatni némelyiket a beképzelt és fellengzős stílusról. Ez nem a mi feladatunk!
Nem lehet akkor meggyőzni valakit, ha neki pont az ellenkező az érdeke.
A víztisztítók és a vezetékes víz esetében soha nem fog olyat hallani, hogy „Hát igen, itt és itt azért ajánlatos lenne tisztítani a vizet, mert vannak még problémák. Tényleg nem annyira jó, hogy vegyszerezzük a vezetékes ivóvizet, ezért a klórtalanítás a háztartásokban fogyasztás előtt hasznos lehet.” Ilyeneket soha nem fog hallani-olvasni, mert ezzel elismernék, hogy mégsem végeznek annyira jó munkát, mint ahogy azt évek óta próbálják (több-kevesebb sikerrel) hinteni a médiában.
Figyelem. Sajnos a vízszolgáltatók sok mindenre figyelnek, csak javarészt arra nem, amire kellene.
A vízminőség javítása helyett a vízminőséggel kapcsolatos jelzések megmagyarázása és bugyuta PR folytatására figyelnek inkább.
A szemléletmód megváltoztatja a valóságérzékelést.
Módosította az információfeldolgozás módját és a figyelem tárgyát. Tehát annyira más a szemléletmód, hogy jogosan nem is várhatjuk el, hogy a saját produktumukra reflektáljanak, maximum csak annyira, hogy a háztartási víztisztítás és a víztisztító berendezések mennyire feleslegesek.
