Minap jelent meg egy cikk a Kanizsa lokálpatrióta hetilapban Dr. Galambos Ildikóról, aki a Soós Ernő Víztechnológiai Kutató – Fejlesztő Központ kutatásvezetője. (itt található a cikk) Megtudhatjuk, hogy nem véletlenül érte el ezt a pozíciót a PhD képzésen is részt vett szakember. Fő területe az ivóvízben található szennyeződések eltávolítása volt. Kidolgozott egy speciális membrántechnikás szűrést, ami az arzént is megszűri igen alacsony selejt vízképződés mellet. Mi több, ezt a szűrési technikát fúrt kútra is alkalmazhatónak tervezte meg.
___
A membrántechnika után már gyanítható volt, hogy nem a központi víztisztító telepeken történő víztisztításra fog fókuszálni a cikk, hiszen ennek a víztisztítási eljárásnak a költségei igen tetemesek. Jelenleg (nagyon rég óta és még nagyon sokáig) az ozmózis víztisztító berendezések képviselik az ehhez hasonlatos eljárást az otthonokban. Mivel lokális (1 háztartáson belüli) csak ivásra és főzésre (tehát belső használatra) szánt víztisztításra célszerű használni ezeket a berendezéseket, ezért hatékonyságukat célzottan tudják kifejteni.
Visszatérve Dr. Galambos Ildikóhoz, akinek nem fizetünk semmilyen jutalékot és még csak nem is tudtuk befolyásolni mint némely esetben a Vízművek a médiát egy PR megmozdulás kapcsán, a következőt mondta:
Sajnos, a rengeteg negatív hír hatására a csapvíz fogyasztása erősen visszaesett annak ellenére, hogy például Nagykanizsán és környékén is jó minőségű a szolgáltatott ivóvíz, csupán az esetlegesen a csővezetékekből bekerülő szennyezőanyagokat illetve a maradék klórt lenne szükséges igény esetén házilag eltávolítani – emelte ki. Hozzátette, ezzel az eljárással az ásványvízfogyasztásból eredő nagy mennyiségű hulladék keletkezése is megakadályozható lenne.
Tehát a vízügyi szakember elismeri, hogy a háztartási ivóvíztisztításnak van létjogosultsága, valamint nem tartja szerencsésnek a vezetékes vízben lévő klór és egyéb vízhálózatból adódó szennyeződés elfogyasztását. Most hagyjuk a határértékeket, mert a földről sem szoktunk enni, habár tudható, hogy nem okozna azonnali egészségkárosodást. A víz tisztasága pedig fontos téma, mert elég nagy mennyiségben visszük be szervezetünkbe (napi 2-3 liter), hogy mellékesen beszéljünk róla.
A szakember továbbá aggodalmát fejezte ki az ásványvíz biznisszel szemben, ahol a környezetkárosítás is fókuszba kerül.
Öröm látni, hogy vannak még olyan vízügyi szakemberek, akik nem csak a lojalitásukért vannak elismerve. Részemről kíváncsian álok minden víztisztítási fejlesztés elé, hiszen bizonyára a jelenleg elterjedt víztisztító technikákat is lehet optimalizálni. Remélhetőleg egyre több olyan szakember is ki meri monda az ilyen és ehhez hasonló megállapításait, ami a háztartási víztisztítás hasznosságával egyenesen arányos.
Amikor meghallom a tudatos vásárló szót, vagy egyáltalán a tudatosságot a fogyasztási szokásokkal kapcsolatban, valami összerándul bennem. Víztisztító berendezésekkel kapcsolatban is gyakran felmerül a tudatosság, na meg a tudatlanság is. Ebben a cikkben kicsit bepillantást engedek a marketing bugyraiba (direkt nem írtam azt, hogy sötét) és elmagyarázom azt is, hogy szerintem miért megtévesztő ez az egész tudatososdi. Azt viszont nem vitatom, hogy hasznos, ha észnél vagyunk egy vásárlási helyzetben.
A tudatos vásárlók egyesülete (TVE), akkor lopta be magát a szívembe, amikor a víztisztító és vízszűrő termékeken kívül, a palackos vizeket is elkezdte vizsgálni. Sok írásomhoz is használtam már ezt a cikket, amiért innen is gratulálok. Ebben a cikkben ugyanis korrektül rávilágítanak arra, hogy a palackozott vizek (becenevükön ásványvizek) nem feltétlen ígérkeznek olyan jó és hasznos választásnak, mint inkább trendinek. Arról már nem is beszélve, hogy itt is igaz a májkrém effektus, ami annyit jelent esetükben, hogy nincs annyi természetes ásványvíz, mint amennyi palackos vizet adnak el természetes forrásokból származó vízként. Elárulom, hogy nagyon sok vízpalackozó cég jönne zavarba, ha megkérdeznék tőle, honnan is szerzi az alapanyagot, vagyis a vizet. Lelövöm a poént, a vezetékes vízcsapból!
Bizony! Remélem, tudja, ha alacsonyabb áru palackozott vizet vásárol, akkor feltételezhető, hogy nem kap mást, mint vezetékes csapvizet aktívszenes szűrőegységen (na meg mechanikain) átszűrve. És kész is van a finom ásványvíz, amiért a magukat tudatosnak gondolók gyakran akár 1000x (igen, ezerszer) többet is hajlandóak fizetni, mint a vezetékes csapvíz esetében. Ez persze csak a jéghegy csúcsa az ásványvizek tekintetében, de eléggé elgondolkodtató.
Igyekszem többet nem ostorozni a palackos vizeket, de hasznosnak tartom megjegyezni ha már evvel a témával foglalkozunk, hogy nem valami tudatos (mi több, következetes) ha egy elég jó oldószert (víz) egy átlátszó műanyagba teszünk. Nem mennék bele a logisztikai kihívásokba, de feltételezhető, hogy a nyári értékesítési hajrában, nem árnyékos, szoba-hőmérsékletű helyen tartják ezeket a palackokat, amelyek igen hosszú eltarthatósági idővel rendelkeznek.
Még mielőtt elbúcsúzunk az ásványvíz biznisztől, nézze meg az alábbi videót, ahol értelmes embereket kérdeztek meg, hogy melyik palackos vizet vennék meg. Meg fog lepődni, hogy a tudatosság (és a tudás is) milyen messze áll a meghozott döntésektől.
A tudatosság csak látszat!
Gondolkoztam, hogy ebben a részben kissé elmerülünk a társadalom és viselkedéstudományban, de ettől most megkímélem az olvasót. Helyette egy megtörtént esetemmel szemléltetem, hogy mennyire nem vagyunk tudatosak és mennyire nem gondolkozunk reálisan, akármennyire is szeretnénk azt hinni.
A TOPLISTÁS sztorim:
Egy napon volt szerencsém egy házaspárral személyesen beszélni a víztisztító berendezésekről. Ők is elérték a megszokott 2 hetes edukációs folyamatot, tehát összezavarták magukat a rengeteg áll és egyéb információval. Ebben az állapotukban kerültek hozzám.
Többször írtam már, hogy ez a legveszélyesebb időszak egy érdeklődő életében. Hasonlatos azokhoz a küzdősportot tanuló emberekhez, akik 1 év edzés után már kellő nagy mellénnyel rendelkeznek, de amikor helyzet adódik jönnek rá, hogy még nagyon messze vannak attól a tudástól, amit idáig már maguknak hittek. Ilyenkor ők talán megússzák egy maflással, míg egy vásárló aki rosszul választ víztisztítót, csak azt mondja, hogy ez a víztisztítósdi egy átverés. Holott csak ő választott rosszul.
Ez a házaspár nem tudott választani a kínálatból (amivel semmi baj nincs, hiszen ezért vagyunk), így elkezdtem összehasonlítani a víztisztítókat egymással. Megtaláltuk az ozmózis víztisztító berendezéseket, hiszen ezeknek a típusoknak a víztisztítási minősége a legbiztonságosabb a háztartási ivóvíztisztító berendezések közül. SIKER! Viszont elérkeztünk az ozmózis víztisztítóknál tízből tizenegyszer felvetődő kérdéssel, „mi lesz a hasznos ásványi anyagokkal” című témakörhöz. (Akkor még nem volt ilyen egyértelműen leírva, de azóta megszületett az erről szóló cikk amit itt talál.) Elkezdtem mondani az ásványi anyagok felhasznosulását az ivóvízből (ami közelít a nullához), valamint egyéb más hasznos információt erről az ásványvizes balhéról. Jöttek a kifogások a víztartállyal és a pangó vízzel kapcsolatban (miről már mindenki tudhatja, hogy hasonlóan butaság mint a hasznos ásványi anyag a vízben). 20-25 perc múlva elérkeztünk oda, hogy részemről nem feltétlen ragaszkodnék ahhoz, hogy tőlünk vásárolják meg a hőn áhított víztisztító berendezését…
A feleség kötötte nagyon az ebet a karóhoz, amin már a férj is mosolygott. Láttam a férjen, hogy részéről rááldozza a hétvégét és beszereli a víztisztítót, csak legyen már vége ennek a herce-hurcának. A feleség csak mondta az „érveit”, amivel én már 40 perc után nem kívántam vitatkozni és semmilyen értékesítési metódust alkalmazni. Csak ment az „ásványi anyag duma”, amit már nagyon kezdtem unni, mert tényleg nem én találtam ki az ozmózis víztisztítást, valamint nem is mi gyártjuk ezeket a berendezéseket.
Abban maradtunk, hogy akkor még nézelődnek a neten, mert számukra (azaz inkább a feleség számára) az egészség nagyon fontos és nem akarnak olyan dolgot venni, ami károsíthatja az egészségüket. Ekkor már elértük az 1 órát, amikor az én fejemben szólal meg a vészcsengő, hogy ideje mással foglalkoznom, tehát gyorsan kikísértem őket. Még utánuk néztem és akkor vettem észre, hogy a feleség (tudja az egészségmániás) rágyújt egy cigarettára!!! Akkor ott meghalt valami bennem.
Ez a kis történet ugyan nem szorosan kapcsolódik a döntéselméletekhez, mint inkább ahhoz, hogy mennyire elvakultan tudunk valamiről valamit állítani, amiről tulajdonképpen nem sokat tudunk és amit tudunk is, hibás forrásokon alapul. A sztori vége pedig az lett, hogy még délután visszajött a házaspár és elvitte az ozmózis víztisztító berendezést. Azóta pedig megelégedetten használják amíg meg nem halnak…
Még 1 a tudatosságról és annak hiányáról.
Ha valakit érdekel a téma, akkor ajánlom DAN ARIELY – Zseniális irracionális, illetve ROGER DOOLEY – Az agyukra megyünk! című könyvét. Ha nem akar olvasni, akkor csak nézzen meg egy ESZEMENT JÁTÉKOK epizódot a NATGEO-n és máris tisztábban fogja látni, hogy mennyire mellékvágány ez a tudatosság fétis. Nem azzal van tehát gond, hogy a döntési folyamat elhúzódik, hanem azzal, hogy hibás forrásokra támaszkodva lihegjük túl a döntéseink realitását és tudatosságát.
Amikor a tudatosság fel sem merül.
Ha annyira tudatosak lennénk, akkor nem lenne annyi vásárló a gyorséttermekben és nem vásárolnának annyi köztudottan káros édességet és egyéb szemetet, amiről tudatosan tudható, hogy egészségtelen. Azért teszik ezt viszonylag sokszor mégis az emberek, mert a döntésen valójában nem tudatosan születnek. Nem venném el a kenyeret azoktól a tudósoktól akiknek ez a szakterületük, de maradjunk annyiban, hogy a döntéseink eléggé nagy százalékban nem a tudatos és körültekintő gondolkodásunk eredményei. A tudatosság csak akkor jön elő, amikor a döntésünket kell megmagyarázni magunknak, vagy a feleségünknek. Akkor viszont rendkívül kreatív.
Mi másért fizetnek közel negyed millió forintot egy olyan telefonért, aminek a számolási teljesítmények a tizedével embert juttattak a holdra és egy átlag ember soha nem fogja kihasználni??? Sorolhatnám még, de felesleges. Nem tudatos még a tudatosság sem!
Megszokhattuk már, hogy a vezetékes vízszolgáltatók időről-időre szükségességét érzik annak, hogy megmutassák magukat, illetve kicsit magyarázzák a bizonyítványukat is. Az utóbbira bizony lenne elég okuk, de az sem árt, ha lobbiznak még egy kicsit, mert ezzel is mutatják, ŐK JÓL DOLGOZNAK. Szó sincs arról, hogy a vezetékes vízszolgáltatók dolgozói rosszul végzik a munkájukat. Ebben a bejegyzésben csupán arra világítunk rá, hogy a háztartási víztisztítás napjainkban egyre jobb alternatívát jelent, mint egyéb drága, de instantabb „megoldások”
Még mielőtt szó éri a ház elejét, ha parafaékszerekkel foglalkoznánk, akkor bizonyára azzal kapcsolatosan kommunikálnánk, de mivel a háztartási víztisztítással foglalkozunk, ezért engedtessék meg, hogy ebben a kategóriában megnyilvánuljunk.
Vízközmű Szövetség kerekasztal beszélgetés.
Tehát idén is megrendezésre került ez a fantasztikus, de tulajdonképpen inkább PR esemény. Itt mindenki felvonul akik számít és név a vezetékes vízszolgalátásban és ha m ár itt van, akkor kinyilatkoztat valamit. Őszintén szólva, idén nem szembesültünk olyan sületlenségekkel, mint amit a Pannon-Víz hozott le az előző eseményről, ahol igencsak keverték a szezont a fazonnal, valamint bebizonyítotték, hogy kémiaórán nem eléggé figyeltek. (az erről szóló bejegyzést ITT találja) Tehát örvendetes, hogy idén nem próbálták meg félrevezetni a nagyérdeműt…
Természetesen minden jóérzésű embernek megvan a véleménye arról, ha valaki olyan sületlenségeket hord össze, de tudjuk ezt be a határtalan lojalitásnak, ami ebben a szakmában is (úgy néz ki) meghatározó fontosságú.
Ne ostorozzuk tovább az elődöket, hanem ugorjuk is a mostani kerekasztalra.
Összegzem gyorsan, hogy miről szolt ez a megmozdulás. Itt olvashatja különben az INDEX cikkét. Megtudhattuk azt, hogy nagyon jó a vezetékes ivóvíz szolgáltatás! Ezt fontos sokszor, sok ilyen és hasonló PR eseményen kinyilatkoztatni, mert különben nem veszik észre az emberek. Részemről meg is lepődtem volna, ha nem ez hangzik el a vezetékes vízszolgáltatók életre keltett és megtartott eseményen. Ennek a rendezvénynek volt egy tematikája, ami az ásványvíz ellenesség volt. Erre utal az a bugyuta kitétel is, miszerint Jézus sem ivott PET palackból. Ez már az a szint, ami a „ZS” kategóriás reklámfilmeket idézi. Ide nehéz, de kis odafigyeléssel sikeresen lehet megérkezni. Elmondom, hogy Jézus még mobiltelefont és internetet sem használt. Ebből látszik, hogy valakik még 2000 évvel ezelőtti infrastruktúrához akarnak viszonyulni.
Az ásványvíz-ellenességet pedig kissé álságosnak tartom, hiszen a Fővárosi Vízműveknek nem kis befolyása (érdekeltsége) van a mára már Magyarország ikonikussá vált PET palackos ásványvíz márkájában a Szentkirályi -ban.
Helló, ez már nem a középkor!
Az egyik előadó, pedig fricskázva nyilatkozta, ha nincs kolera, akkor van klór. Ha nincs klór, akkor van gyógyszermaradvány, stb… Mindig kitermelődik valamilyen probléma.
Hát igen, kedves szakértő, ilyen az élet és ilyen a jóléti társadalom is. A víz esetében pedig (IGEN) mindig a legjobbra és legbiztonságosabbra kell törekednünk, akármennyire is nem tetszik ez egy szakembernek. Sajnálatos látni azt, hogy ezek a nagy nevek, mennyire nincsenek tisztában (vagy csak nem akarnak tisztában lenni) a kor kihívásaival a szakterületükön.
Engedtessék már meg, hogy ne legyünk kiszolgáltatva a vízhálózaton tapasztalható VÁLTAKOZÓ MINŐSÉGŰ ivóvíz esetleges hatásainak. Nem hiszem el, hogy a kevés, vagy valamilyen mondvacsinált határérték alatti szennyezettséggel bíró ivóvíznél nem jobb a tisztított, tisztább változata. Tehát megtudhattuk most is, hogy a határérték alatt vannak a vezetékes ivóvizek (na mondjuk ez nem mindenhol és nem mindig igaz) és tulajdonképpen az arzénmentesítés mennyire felesleges volt, mert nem ártalmas. Tehát egy rákkeltő vegyület eltávolítás felesleges az ivóvízből??? Ezek után mindenki döntse el, hogy mit kezd ezzel az ivóvíz izével…
Ez a szám 2014-ben már 117 liter/fő volt.
Amit tehet, ha valamit szeretne tenni ez ügyben.
Bebizonyosodott, hogy parttalan és ezért felesleges is a vezetékes vízszolgáltatók által szolgáltatott ivóvíz minőségét, valamint a határértékeket (amelyek ma úgy gondoljuk, hogy jó) és azoknak egészségügyi következményeit taglalni. Pontosan tudni lehet, hogy vannak olyan régiók és települések, ahol a problémás a vezetékes víz ellátása, hiszen határérték feletti a nitrit-nitrát (KEREPES), vagy az arzén jelent problémát (DÉL-ALFÖLD). Tudni lehet azt is, hogy a vezetékes víz vezetékessége miatt szenvedhet fertőzésektől (DÖMSÖD), ami nem a vízművek mulasztása, hanem a vezetékes víz egyik „velejárója” lehet bizonyos esetekben.
Az, hogy a vízszolgáltatók rendszeresen végeznek ilyen és hasonló PR munkát, az az ő dolguk. A lakosság pedig vagy elhisz, vagy nem. Az egyre növekedő PET palackos ásványvíz fogyasztás minden esetre nem arról tanúskodik, hogy annyira meg lennének elégedve a felhasználók a vezetékes csapvíz minőségével. A fogyasztók ugyanis a pénztárcájukkal szavazhatnak és szavaztak is. A szavazás eredményét a fenti grafikon jól szemlélteti.
Folyamatosan azt hangsúlyozzák, hogy felesleges víztisztító berendezést vásárolni, hiszen az általuk szolgáltatott ivóvíz megfelelő. Kinek? Nekik bizonyára!
Nagyfokú felelőtlenség viszont a pontos adatokat ismerve félrevezetni az érdeklődőket és a tisztább (feltételezhetően egészségesebb) ivóvizet pedig feleslegesnek ítélni. Ez pedig már félrevezetés és megtévesztés!
‘Rossz és egyáltalán nem működik a víztisztító!’ Néha hallottunk ilyeneket, de mostanában sikerült megint belefutnunk egy ilyen közlésbe. Ebben a bejegyzésben bemutatom a víztisztító berendezésekkel kapcsolatos legegyszerűbb hibamegoldást és kifejtem a véleményemet a rossz víztisztító megfogalmazásról.
A víztisztító nem tud rossz lenni!
Tulajdonképpen ebben a rövid mondattal véget is érhetne ez a bejegyzés és mindannyian mehetnénk haza, mint akik jól végezték dolgukat. Előtte azért még nézzük meg pontosabban, hogy mit is jelent a „víztisztító” meghatározás. Bizonyára vannak akik specifikusabban tudják definiálni a víztisztító szó jelentését, viszont most megosztom, hogy szerintem mit nevezünk és mit nevezhetünk víztisztítónak.
Víztisztítónak azt a berendezést nevezzük, ami a bemeneti vízhez képest valamelyik meghatározott paraméter alapján a kimeneti ponton tisztább vizet állít elő.
Ez az jelenti, hogy kimeneti víznek nem szabad rosszabb minőségűnek lennie mint a bemeneti víznek, sőt ha lehet, akkor tisztábbnak kell lennie. Most érkeztünk el ahhoz a részhez, ahol a háztartási víztisztítás után érdeklődők lefagynak és lázasan nyomogatják a RESTART gombot. Természetesen nem kifigurázni akarok senkit, de közel ezer emberrel beszéltem már élőszóban a víztisztító berendezésekről és pontosan tudom, hogy létezik ez a pont és a RESTART gomb is. Ez azért jó, mert nem kell mindenhez értenünk, hiszen vannak akik jobban értenek hozzá mint mi. Én sem kezdenék neki egy motordiagnosztikának, mert csak nyomkodnám a RESTART-ot hiába.
Mitől legyen tisztább a szerencsétlen megtisztítandó víz???
Ez a legjobb kérdés, amit fel tud magának tenni egy víztisztító berendezések vásárlása előtt álló érdeklődő. Ugyanis az erre a kérdésre adott válasz határozza meg, hogy milyen víztisztító berendezést kell rendelnie. Az, hogy a készülék kék legyen és előre köszönjön minden másnap, az már csak sallang és higgye el nekem, a legrosszabb irány víztisztító választással kapcsolatban.
Rengeteg olyan csalódott vásárlóval találkoztam már, akik azért panaszkodtak a víztisztítójukra, mert tulajdonképpen rosszat vettek. Nem a víztisztító volt a rossz, hanem arra a feladatra amire ők azt hitték, hogy jó lesz (irreális igények), arra a nyomorult víztisztító nem volt alkalmas. Ilyen például, amikor egy egyszerű csapra szerelhető víztisztító berendezéstől azt várjuk el, hogy megszűrje az arzént, nitrit-nitrát és jó lenne, ha még az esetleges gyógyszermaradványokat is. NEM FOG JÓL MŰKÖDNI, de ez nem a víztisztító hibája, hanem azé, akiknek ilyen elvárásai voltak vele szemben.
Még mielött ostoroznánk leendő ügyfeleinket, gondoljon csak bele, hogy mennyire megmosolyogtató lenne, ha egy F1-es versenyen valaki Polskival indulna el. Bizony, pont erről van szó a fenti példában is, hiszen szűrési minőségre pontosan akkora a nagyságrendi eltérés mint az autós példában. A választásban pedig nagyban segítenek a termékleírások, ahol szerintem senki sem ír le olyan dolgokat, ami nem a valóságot fedi. Mi legalább is hosszú évek óta kényesen figyelünk arra, hogy az érdeklődők valós információkat kapjanak a szerintünk legfontosabb víztisztítási paraméterrel kapcsolatban.
Tehát a vásárlónak kell eldöntenie, hogy hányas a kabát, azaz mit és mire szeretne használni, vagyis esetünkben szűrni. Amíg ezt nem döntöttük el, addig eszünkbe se jusson víztisztítót venni. Inkább vegyünk egy szívószálat.
Helyes sorrend víztisztító vásárláskor.
Ha ezt a sorrendet következetesen betartja, akkor biztos nem lesz rossz a víztisztítója, azaz a legjobbat fogja megtalálni magának és nem fog csalódni a döntésében.
Mit akarok szűrni? Természetesen a vizet, de pontosan mi a probléma a lakóhelyemen a vezetékes vízzel? Ezt csak ön tudja meghatározni.
Mennyit akarok rá költeni? Ez egy racionális kérdés.
Hova fogom rakni? Csapra, mosogató alá, beszerelve. Itt még felvetődnek egyéb technikai paraméterek, amelyek az el/behelyezés módjára utalnak. Ez egy elég gyakorlatias kérdés.
Tulajdonképpen ennyi! Ha ezekre az egyszerű kérdésekre válaszol, akkor tud csalódás mentesen víztisztító berendezést választani. GRATULÁLUNK!
Mint minden otthoni területen, miért pont a víztisztításban ne lennének házi praktikák. Általában ezeket még a múltszázadból hoztuk (illetve maradt rajtunk) rokonjainktól, akik már akkor tudták, hogy mi a tuti. Ebben a bejegyzésben 2 olyan elterjedt házi praktikát mutatok be, amelyek nem feltétlen igazak, de sokszor lehet olvasni víztisztító berendezésekkel és vízminőséggel kapcsolatos bejegyzések comment részében.
Párologtassuk el a klórt az ivóvízből és nem marad klóros.
Ez a praktika egyenesen elismeri, hogy problémák vannak azzal, ha a vezetékes csapvízbe jut ebből a finomnak és egészségesnek nem nevezhető fertőtlenítő vegyszerből. Tehát tényleg gond, ha van benne ilyen. Sajnos viszont a vezetékes vízszolgáltatás eseteben ez szükséges, hiszen a hosszú csőhálózat és a nem azonnali csapolás fertőzések melegágya lehet, ami népegészségügyi szempontból valós kockázat a vezetékes vízfogyasztók körében. Klórozni kell és kész! Sajnos nincsen ennyire hatékony és „olcsó”, valamint elterjedt megoldás. Ebbe még mi is bele kell, hogy nyugodjunk, hiszen a vezetékes vízszolgáltató nem azért klórozza az ivóvizet, mert az neki jó, hanem, mert nem szeretné, hogy fertőzés cunami üsse fel a fejét a vízvezetékekben.
Sajnos viszont a klór eltávolítása szellőztetéses, illetve kirakásos módszerrel közel sem nevezhető 100%-osnak. Persze, valami igazságtartalma van, de közel sem akkor hatásfokkal működik ez a praktika, ami minden klórral kapcsolatos problémát megold a vezetékes csapvízben.
A klór nagyon jól oldódik a vízben, vizes közegben HOCl és HCl formában van jelen (fertőtlenítő hatású). A víz elég sok klórt fel tud venni addig, míg telített nem lesz. Ha telítetté válik az oldat, akkor van visszaalakulás is. Van visszaalakulás klórgázzá kevésbé koncentrált oldatból / csapvízből is, de minimális mértékben. Melegítés hatására a gázképződés gyorsabb. A levegőn szellőztetés csökkenti a klór koncentrációját a vízben, de nem 100 % hatásfokú.
Forralás hatására tisztul a víz
Vannak olyan helyek, ahol a forralás jó védekezés lehet a vírusok és baktériumok ellen az ivóvíz esetében. Néha az is előfordul, hogy a vízszolgáltató/ÁNTSZ hívja fel a figyelmet arra, hogy a rossz vízminőség miatt érdemes forralni a vizet fogyasztás előtt. NA EZ ÉRDEKES!!! Viszont a forralással mit is teszünk valójában?
Tulajdonképpen desztillációs folyamatot készítünk elő. Ez akkor zajlana le teljesen, ha egy üveglap segítségével a tűzhely fölött rotyogó víz gőzét lepárolnánk. Mivel mindenki tudja, hogy az így lepárolt víz nagyon tiszta, az is feltételezhető, hogy az edényzetben visszamaradt víz kárára történek. A felforralással csak a baktériumok semlegesíthetőek. Egyébként az edényzetben visszamaradt víz „besűrűsödik”, hiszen tiszta vízgőzt vonunk ki belőle. Ez nem egy tisztítási folyamat, de bizonyos kórokozókkal szemben hasznos lehet. Bizonyos kórokozókkal szemben!
Forralás hatására ugyan távoznak a gázok a vízből, azonban ha oldott állapotban tartalmaz a víz kalciumot, magnéziumot (csapadékképző anyagokat), akkor ún. vízkő (mészkő) képződik az edény falán. Az ásványi anyagok egy része távolítható csak el a csapvízből forralással.
