vector-medical-background-with-human-brain_zkzU6dj__L

Amikor meghallom a tudatos vásárló szót, vagy egyáltalán a tudatosságot a fogyasztási szokásokkal kapcsolatban, valami összerándul bennem. Víztisztító berendezésekkel kapcsolatban is gyakran felmerül a tudatosság, na meg a tudatlanság is. Ebben a cikkben kicsit bepillantást engedek a marketing bugyraiba (direkt nem írtam azt, hogy sötét) és elmagyarázom azt is, hogy szerintem miért megtévesztő ez az egész tudatososdi. Azt viszont nem vitatom, hogy hasznos, ha észnél vagyunk egy vásárlási helyzetben.

 

A tudatos vásárlók egyesülete (TVE), akkor lopta be magát a szívembe, amikor a víztisztító és vízszűrő termékeken kívül, a palackos vizeket is elkezdte vizsgálni. Sok írásomhoz is használtam már ezt a cikket, amiért innen is gratulálok. Ebben a cikkben ugyanis korrektül rávilágítanak arra, hogy a palackozott vizek (becenevükön ásványvizek) nem feltétlen ígérkeznek olyan jó és hasznos választásnak, mint inkább trendinek. Arról már nem is beszélve, hogy itt is igaz a májkrém effektus, ami annyit jelent esetükben, hogy nincs annyi természetes ásványvíz, mint amennyi palackos vizet adnak el természetes forrásokból származó vízként. Elárulom, hogy nagyon sok vízpalackozó cég jönne zavarba, ha megkérdeznék tőle, honnan is szerzi az alapanyagot, vagyis a vizet. Lelövöm a poént, a vezetékes vízcsapból!

Bizony! Remélem, tudja, ha alacsonyabb áru palackozott vizet vásárol, akkor feltételezhető, hogy nem kap mást, mint vezetékes csapvizet aktívszenes szűrőegységen (na meg mechanikain) átszűrve. És kész is van a finom ásványvíz, amiért a magukat tudatosnak gondolók gyakran akár 1000x (igen, ezerszer) többet is hajlandóak fizetni, mint a vezetékes csapvíz esetében. Ez persze csak a jéghegy csúcsa az ásványvizek tekintetében, de eléggé elgondolkodtató.

Igyekszem többet nem ostorozni a palackos vizeket, de hasznosnak tartom megjegyezni ha már evvel a témával foglalkozunk, hogy nem valami tudatos (mi több, következetes) ha egy elég jó oldószert (víz) egy átlátszó műanyagba teszünk. Nem mennék bele a logisztikai kihívásokba, de feltételezhető, hogy a nyári értékesítési hajrában, nem árnyékos, szoba-hőmérsékletű helyen tartják ezeket a palackokat, amelyek igen hosszú eltarthatósági idővel rendelkeznek.

Még mielőtt elbúcsúzunk az ásványvíz biznisztől, nézze meg az alábbi videót, ahol értelmes embereket kérdeztek meg, hogy melyik palackos vizet vennék meg. Meg fog lepődni, hogy a tudatosság (és a tudás is) milyen messze áll a meghozott döntésektől.

 

 

A tudatosság csak látszat!

Gondolkoztam, hogy ebben a részben kissé elmerülünk a társadalom és viselkedéstudományban, de ettől most megkímélem az olvasót. Helyette egy megtörtént esetemmel szemléltetem, hogy mennyire nem vagyunk tudatosak és mennyire nem gondolkozunk reálisan, akármennyire is szeretnénk azt hinni.

A TOPLISTÁS sztorim:
Egy napon volt szerencsém egy házaspárral személyesen beszélni a víztisztító berendezésekről. Ők is elérték a megszokott 2 hetes edukációs folyamatot, tehát összezavarták magukat a rengeteg áll és egyéb információval. Ebben az állapotukban kerültek hozzám.

Többször írtam már, hogy ez a legveszélyesebb időszak egy érdeklődő életében. Hasonlatos azokhoz a küzdősportot tanuló emberekhez, akik 1 év edzés után már kellő nagy mellénnyel rendelkeznek, de amikor helyzet adódik jönnek rá, hogy még nagyon messze vannak attól a tudástól, amit idáig már maguknak hittek. Ilyenkor ők talán megússzák egy maflással, míg egy vásárló aki rosszul választ víztisztítót, csak azt mondja, hogy ez a víztisztítósdi egy átverés. Holott csak ő választott rosszul.

Ez a házaspár nem tudott választani a kínálatból (amivel semmi baj nincs, hiszen ezért vagyunk), így elkezdtem összehasonlítani a víztisztítókat egymással. Megtaláltuk az ozmózis víztisztító berendezéseket, hiszen ezeknek a típusoknak a víztisztítási minősége a legbiztonságosabb a háztartási ivóvíztisztító berendezések közül. SIKER! Viszont elérkeztünk az ozmózis víztisztítóknál tízből tizenegyszer felvetődő kérdéssel, “mi lesz a hasznos ásványi anyagokkal” című témakörhöz. (Akkor még nem volt ilyen egyértelműen leírva, de azóta megszületett az erről szóló cikk amit itt talál.) Elkezdtem mondani az ásványi anyagok felhasznosulását az ivóvízből (ami közelít a nullához), valamint egyéb más hasznos információt erről az ásványvizes balhéról. Jöttek a kifogások a víztartállyal és a pangó vízzel kapcsolatban (miről már mindenki tudhatja, hogy hasonlóan butaság mint a hasznos ásványi anyag a vízben). 20-25 perc múlva elérkeztünk oda, hogy részemről nem feltétlen ragaszkodnék ahhoz, hogy tőlünk vásárolják meg a hőn áhított víztisztító berendezését…

A feleség kötötte nagyon az ebet a karóhoz, amin már a férj is mosolygott. Láttam a férjen, hogy részéről rááldozza a hétvégét és beszereli a víztisztítót, csak legyen már vége ennek a herce-hurcának. A feleség csak mondta az “érveit”, amivel én már 40 perc után nem kívántam vitatkozni és semmilyen értékesítési metódust alkalmazni. Csak ment az “ásványi anyag duma”, amit már nagyon kezdtem unni, mert tényleg nem én találtam ki az ozmózis víztisztítást, valamint nem is mi gyártjuk ezeket a berendezéseket.

Abban maradtunk, hogy akkor még nézelődnek a neten, mert számukra (azaz inkább a feleség számára) az egészség nagyon fontos és nem akarnak olyan dolgot venni, ami károsíthatja az egészségüket. Ekkor már elértük az 1 órát, amikor az én fejemben szólal meg a vészcsengő, hogy ideje mással foglalkoznom, tehát gyorsan kikísértem őket. Még utánuk néztem és akkor vettem észre, hogy a feleség (tudja az egészségmániás) rágyújt egy cigarettára!!! Akkor ott meghalt valami bennem.

Ez a kis történet ugyan nem szorosan kapcsolódik a döntéselméletekhez, mint inkább ahhoz, hogy mennyire elvakultan tudunk valamiről valamit állítani, amiről tulajdonképpen nem sokat tudunk és amit tudunk is, hibás forrásokon alapul. A sztori vége pedig az lett, hogy még délután visszajött a házaspár és elvitte az ozmózis víztisztító berendezést. Azóta pedig megelégedetten használják amíg meg nem halnak…

 

Még 1 a tudatosságról és annak hiányáról.

Ha valakit érdekel a téma, akkor ajánlom DAN ARIELY – Zseniális irracionális, illetve ROGER DOOLEY – Az agyukra megyünk! című könyvét. Ha nem akar olvasni, akkor csak nézzen meg egy ESZEMENT JÁTÉKOK epizódot a NATGEO-n és máris tisztábban fogja látni, hogy mennyire mellékvágány ez a tudatosság fétis. Nem azzal van tehát gond, hogy a döntési folyamat elhúzódik, hanem azzal, hogy hibás forrásokra támaszkodva lihegjük túl a döntéseink realitását és tudatosságát.

Amikor a tudatosság fel sem merül.

Ha annyira tudatosak lennénk, akkor nem lenne annyi vásárló a gyorséttermekben és nem vásárolnának annyi köztudottan káros édességet és egyéb szemetet, amiről tudatosan tudható, hogy egészségtelen. Azért teszik ezt viszonylag sokszor mégis az emberek, mert a döntésen valójában nem tudatosan születnek. Nem venném el a kenyeret azoktól a tudósoktól akiknek ez a szakterületük, de maradjunk annyiban, hogy a döntéseink eléggé nagy százalékban nem a tudatos és körültekintő gondolkodásunk eredményei. A tudatosság csak akkor jön elő, amikor a döntésünket kell megmagyarázni magunknak, vagy a feleségünknek. Akkor viszont rendkívül kreatív.

Mi másért fizetnek közel negyed millió forintot egy olyan telefonért, aminek a számolási teljesítmények a tizedével embert juttattak a holdra és egy átlag ember soha nem fogja kihasználni??? Sorolhatnám még, de felesleges. Nem tudatos még a tudatosság sem!

Szólj hozzá!

home